A bátor kistigris
Egy nyári napon egy csapat kistigris talált egy labdát és elkezdtek vele játszani. Nagyon jól érezték magukat, szinte repült az idő, ahogy játszottak. A szüleik csak két dolgot mondtak nekik, hogy ne menjenek túl messzire az otthonuktól és hogy sötétedésre mindenképpen érjenek haza.
Már kezdett lemenni a nap amikor úgy döntöttek, elindulnak haza. A leghátul haladó kistigrisnek jutott a piros labda, aki ugyan nehezen, de vitte azt a többiek után. Egyszer csak egy óvatlan pillanatban kicsúszott a mancsai közül és elkezdett gurulni. Próbált utána futni, de nem tudta utol érni, aztán hirtelen megszűnt az út előtte és a piros labda leesett a szakadékba.
A kistigris nagyon elszomorodott, hogy miatta veszítették el a labdát. Megfordult és a többiekkel szembenézve látta, ahogy azok csóválják a fejüket. Aztán a testvérei újra elindultak, ő pedig csak ott állt egyedül. Pár perc múlva, amikor már az összes kistigris otthagyta elszomorodva lefeküdt a földre. Hirtelen oldalról meghallott egy hangot és felkapva a fejét látta, még sincs egyedül, az egyik játszótársa, egy idősebb kistigris vele maradt. Mikor látta, hogy a kisebb tigris egyedül maradt és szomorkodik, úgy döntött, hogy visszaszerzi neki a labdát. Mielőtt leereszkedett volna a szakadékba eszébe jutott, hogy az anyukája figyelmeztette pont erre a helyre, vigyázzon, mert itt élnek a pumák, de mit sem hallgatva a figyelmeztetésre, óvatosan elindult lefelé a szakadékba.
Nem telt sok időbe, hogy leérjen az aljára, és mielőtt elindult volna arra, amerre a labda gurult, felnézett a szakadék peremére és látta újra a szomorú kistigrist. Gondolkodás nélkül el is indult az erdőbe a piros labda után. Ahogy lépkedett, hangokat halott több felől, de tudta, van egy célja ezért nem szabad félnie. Apró lépteit hirtelen egy árnyék állította meg. Megtorpanva felnézett az árnyék gazdájára. Egyből felismerte, hogy egy puma áll előtte, már a múltban egyszer látta, amikor vadásztak. Minden ösztöne azt súgta neki, forduljon meg és rohanjon vissza, azonban a lábai nem mozdultak. A nagyobb macska rajta tartotta a szemét. A kistigris összeszedte minden bátorságát és megkérdezte a pumát:
– Nem láttál véletlenül egy kis piros labdát?
A Puma csodálkozva nézett rá.
– Ezért jöttél le ide, mert legurult a labdátok?
A kistigris bólintott egyet, még mindig kicsit félve
– Nem halottad, hogy veszélyes itt lenni? – kérdezte tovább a puma, a kistigris pedig újra bólintott.
A puma látta, hogy az előtte lévő kis állat igazából fél tőle, de nem akarja mutatni. Ahogy nézte a kis buksiját elmosolyodott:
– Várj egy kicsit és idehozom neked, el ne mozdulj innen!
A kistigris megint csak bólintott.
A puma megfordult és elindult, beljebb az erdőbe. Egy ideig még nézte a kistigris ahogy távolodott, de gyorsan eltűnt a fák között. Az eddigi félelme alább hagyott, ezért lazított egy kicsit. Azt vette észre, a körülötte lévő neszek már nem rémisztik meg őt annyira mint korábban.
Kíváncsian tekingetett körbe és a fákon több szempárat is észrevett, akik szerinte szintén pumák lehettek. Miközben nézelődött, visszatért a nagymacska két labdával, egy pirossal és egy sárgával. Furcsállva nézte a kistigris, amint letette elé azokat.
– Itt van a piros labdád – mondta a puma, miközben a fejével meglökte az egyik labdát.
– A sárga labdát miért hoztad? – kérdezte halkan a kistigris.
– Az ajándék számodra. Ilyen bátor kistigrissel régen találkoztam, ezért oda szeretném adni neked emlékül – felelte a puma mosolyogva. A kistigris bólintott és odalépett a labdákhoz.
– Köszönöm – mondta boldogan, aztán a sárgát a szájába téve, a pirosat pedig a két mellső lábával tartva elindult. Ahogy távolodott, a puma a tekintetével követte.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy visszatérjen a szirthez, ahonnan korábban leesett a piros labda és látta, hogy odafent a kistigris pityereg magában. Letedte a szájából a labdát és odaszólt neki. Az felkapta a fejét és felélénkülve négy lábára állt. A kistigris óvatosan felment a társához, majd odaadta neki a piros labdát, a sárgát pedig magánál tartva elindultak hazafelé.
Mire visszaértek már teljesen besötétedett, ezért nehéz volt rendesen figyelniük a labdákra, de végül sikeresen hazaértek mindkettővel. A barlangjuk bejárata előtt meglátták a családjukat. Megketten odaszóltak nekik, ők pedig megkönnyebbülve siettek oda hozzájuk. Elkezdték őket leszidni, a két kistigris pedig a földön feküdve tűrték mivel tudták, hogy igaza van a szüleiknek. A nagyobbik kistigris apukája észrevette a sárga labdát és odasúgott az anyukájának, aki azonnal kérdőre vonta a kölyköt.
– Honnan van ez a labda?
– Egy puma adta nekem, mivel bátor voltam – felelte a kistigris, mire a szülei meglepődve nézték, ám tudták, az nem hazudik, ezért megkönnyebbülve mosolyogtak, majd hazamentek vacsorázni.
